Egriszin.hu

Valaha még plebejusok szerettek volna lenni, de mára inkább Bourbonok lettek a fideszes önkormányzati képviselők Egerben. Semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek. Észre sem vették, hogy volt egy forradalom, és téveszméiket (“Minden csodálatos, mi nem rombol(t)unk, hanem építünk és ezért imád minket a nép stb.”) körömszkadátáig ismételgetik.

Last minute utakat számtalan utazási iroda kínál. Azonban – főleg egy nagyobb értékű utazás esetén – egyáltalán nem mindegy, hogy menyire megbízható irodáról van szó. Alaposan nézzünk utána a lehetőségeinknek mielőtt bármilyen szállást lefoglalunk.

Egerben magára marad a színház, Erdélyben veszélyben a magyar sajtó, a miskolci fideszesek lemondanak, egy szegedit pedig le is tartóztattak. Többek között ezekről az érdekességekről számol be a Független Helyi Lapok Közösségének (FÜLKE) heti médiaajánlója.

Az egyáltalán nem rossz és helytelen, ha művészek, közéleti gondolkodók, esetleg újságírók, szerkesztőségek állást foglalnak a választások előtt és támogató kiállásukkal segítenek egy-egy jelöltnek, nem mellesleg a saját táboruknak döntést hozni. A Fidesz jelöltjei éltek is ezzel az eszközzel és összegereblyézték a mentális holdudvarukat, hogy mutassák azt a szellemi hátországot, amelynek támogatását látva intellektuálisan letaglózva hull porba a Tiszások feje és emelkedik a magasba minden Orbán-hitű szavazó egoja. Aztán lett, ami lett.

Mielőtt bármelyikük felismerné magában a virágról virágra szálló ártatlan kis pillangót a Fidesz bukott képviselőjelöltjei közül, nem árt néhány dolgot tisztázni. Most pl. a csepeli képviselőjelölt kijelentette, hogy „Sokan, sokszor könyörögtünk, hogy ne ilyen kampány legyen, de szokás szerint semmibe vették a kérésünket.” Szokás szerint. Mondhatta volna, hogy kértük, hogy ne pofozzanak fel, meg ne kelljen nekünk másokat felpofozni, de hát „szokás szerint” ezt semmibe vették, úgyhogy mentünk erőszakoskodni, de hát ugye velünk is erőszakoskodtak. Pofonokat kapunk és adunk, mint az köztudott.

Na, ez tényleg jó mulatság, ifjú munka volt. A fiatalok elzavarták az időseket szavazni, aztán meg elzavarták Orbán Viktort és a Fideszt is. Az idősek ennek nem álltak ellen, a gazemberek és az Orbán-valláskárosultak meg kevesen voltak. Sőt, még az erre a pár órára feltámasztott agyhalottak sem húzták ki őket a csávából. Szóval – ó borzalom – a „haza ellenzékbe került”, mielőtt börtönbe, Dél-Amerikába és egyéb meleg és hűvös helyekre tenné át a székhelyét néhány „haza”. A „gondolkodj globálisan” penzumot megoldottuk. Ez az írás a „cselekedj lokálisan” kérdéséről fog szólni. És hosszan.

Sok mindent ki lehetne emelni, de a legfontosabb szerintem az, hogy a magyar társadalom még egy autoriter, az állampártra kódolt hatalmi rendszerben is képes volt demokratikus eszközökkel, békés választás útján rendszert váltani. Ennek a jelentősége óriási. Megmutatta, hogy a magyar emberek nem kérnek a diktatúrából, az ország kifosztásából, és keletre pozícionálásából. Hogy Magyarország nem a belarusz, hanem a lengyel utat választja, és nem kér az orosz típusú hatalmi berendezkedésből és külpolitikai függésből, hanem Nyugaton marad, az euro-atlanti integráció tagjaként.

Belehúztak a polgármesterek az egri körzetben. Videókon, szórólapokon hálálkodnak a regnáló képviselőnek és riogatnak azzal, hogy ha nem újrázik a Fidesz, akkor a település eredményei semmivé foszlanak. Közben sokak szerint azok az eredmények térkövek, használhatatlan piacterek és szétrohadt bicikliutak, lényegében a lopás melléktermékei. Az „igazi eredmény” a megduplázott polgármesteri fizetés, meg a kiosztott sokhavi jutalmak. Ezek a támogató videók, szórólapok pedig a behajtott adósság a hitelbe kapott hatalomért.

Debrecen lassan akkuipari főváros, Egerben “mindent is” 1500 forintért kínál a kormánypárt, Jászapátiban kirakat az oktatás, Miskolcon Vályi István megmondja a tutit, Kecskeméten pedig kocsmát zárat be a vitatható módszerekkel operáló drograzzia. Többek között ezekről az érdekességekről számol be a független helyi lapok heti médiaajánlója.

Egerben tovább árad a jólét, mintha soha nem érne véget a pénzeső. Eger first! Vágner Ákos polgármester úr a minap (választás előtti 11. napon) bejelentette, hogy az egriek ismét ingyen sétálhatnak a várban, az egriek 1000 forintért strandolhatnak, az egriek 1552 forintért mozizhatnak szerdánként, és az egriek 1552 forintért nézhetik meg Kopcsik Lajos cukrászmester cukorszobrait. Majd sietve hozzátette, hogy MINDEZ CSAK 2026-RA IGAZ. Később, ha lesz rá pénz, akkor talán marad. Persze pénz most sincs rá, csak kampány-nyomás. Pajtók Gábor, a Fidesz jelöltje nem áll valami jól a városban. Kézenfekvő, hogy ha 1552 forintért az egriek akár naponta megnézhetnek pár cukorból készült matrjoska babát, akkor kedvet kapnak a Fideszre szavazni.

Erős hét volt a múlt hét. A Tisza áradása gátszakadásszerűvé vált. A közvélemény-kutatások már 23%-os Tisza-előnyt mérnek, verőemberek rántják a földre a tiszás tüntetőket, Orbán kontrollvesztetten rikácsol Győrben és maffiafőnökként pózol Curtis trashcastjében. Szijjártóról kiderül, hogy Moszkvának jelent, Szabó Bence százados meg kitálal arról, hogy a titkosszolgálat be akarta dönteni a Tiszát, és ezért megpróbált beszervezni néhány informatikust. De sikerült?

És akkor bedobtak az egri postaládákba egy négyoldalas „vádiratot”, amit mikroszkopikus betűkkel a Fidesz írt alá. Merőben szokatlan, hogy az erőtől és önbizalomtól duzzadó, hatalmas erőforrások fölött rendelkező állampárt nem meri odaírni a nevét egy kompromatnak szánt szórólap alá, mert lássuk be, a csupán nagyítóval olvasható impresszum nem nevezhető sem jóhiszemű, sem tisztességes aláírásnak.

Soha nem volt még ennyire mesés minden, mint manapság Egerben. Jó jót követ, és azt még jobb. Olyan dolgok történnek velünk, amelyekről álmodni is képtelenek voltunk eddig. Itt van rögtön az útfelújítás. Ha választás, akkor mindig feltúrják Egert, hogy értse a nép, hogy ezeket az utakat is a hatalomnak köszönheti. Ez a soha véget nem érő fejlődés a csillagokig és tovább mindenkit jobb belátásra kellene, hogy késztessen. Legalább négyévente. Csakhogy valamiért a nép nem akar az istennek se hálás lenni. Az elmúlt bő 20 évben gyakorlatilag ez az egyik egészen biztos indikátora a vesztes választásnak, hogy mielőtt a polgárság az urnákhoz fáradna, még egy-két hónapig toporog a dugóban. A fejlődés miatt. Négy év semmittevés, rohadás, azután pár hónap határtalan fejlődés. A hálátlanok meg dühösek, ahelyett, hogy megköszönnék az uraságnak, hogy végzi a dolgát.

Miskolcon az önkormányzat szerint minden jogszerű a kampányhajrában, Egerben a fiatalokat bírálta Orbán Viktor, míg Kecskeméten visszalépett a DK jelöltje, ezért pártja kizárta őt. Szabolcsban a kisbolttámogatások felhasználása körül vannak kérdések. Debrecen egyik városrésze az akkugyár árnyékában válik élhetetlenné, Szegeden kényszermunka-gyanú merült fel a BYD-építkezésen, Veszprémben pedig a munkásszálló-építés váltott ki vitát. Szolnokon eközben iskolában kampányoltak. Többek között ezek a témák érdekelték ezen a héten a vidéki független újságok szerkesztőségeit és olvasóit.

Orbán Viktor miniszterelnök úr Egerbe is ellátogatott „nyíltsisakos országjárása” második állomásaként. Néhány hete, a „settenkedő országjárása” során már egy pétervásárai szobában is megfordult, de most annyira „más lett a leányzó fekvése”, hogy bátran lépett közönsége elé, hogy elmondja azt, ami a szívét nyomja. Az pedig, mint kiderült, a világ gondja, amit egy ekkora szív is csak nehezen visel, de azért csak valahogy. Szerencsére, sem a hazai oktatás és egészségügy szabadesése, sem az utak állapota, a fillérekből tengődő nyugdíjasok, szegények, a megerőszakolt gyerekek sorsa és más világi hívságok nem terhelik az ő hatalmas szívét, így aztán már csak egyetlen gonoszt kell legyőzni az áhított szabadjáték előtt, ezt a Zelenszkíjt. Erre dobta ő be minden zsetonját (zsetonunkat), hogy Nem Eszünk Ukrán Gyurmát! Mert az rossz. Rosszabb, mint a végén nevető Soros volt, a munkánkat és kultúránkat elvevő, átutazó migránsok, a lefóliázva is életveszélyes melegek, a szabad pálinkafőzést rettegésben tartó füves cigik. Ezek az ukránok ugyanis a létükért harcolnak. A háborúhoz meg úgy kell a pénzecske, mint yachtba a benzin, zebrába az abrak. Úgyhogy az ellenségeink most az ukrán fegyvereket etetik, nem a hatvanpusztai zebrákat. Ez veszélyes!

Mi a közös Kohn, Weisz és Friedmann életében? A válasz egyszerű, hogy mindhárman világhírű amerikaiként haltak meg az USA-ban, mindhárman kénytelenek voltak végleg elhagyni a hazájukat, Magyarországot, egyszerűen azért, mert zsidók voltak. André Kertész (Kohn Andor) a fénnyel írt líra mestere, Moholy-Nagy László (Weisz László) művei a legrangosabb múzeumok és gyűjtemények ékkövei, Robert Capa (Friedmann Endre Ernő) a legnagyobb fotóriporter rocksztár napjainkig, aki szerint „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”.

Miskolcon egy roma képviselő a vidéki nyomorról és hatalmi viszonyokról, Debrecenben L. Ritók Nóra a falusi kampány működéséről beszélt. Egerben furcsán alakult a Fidesz és a Tisza kampányrendezvénye, Kecskeméten két éve vár felújításra a kórház feljárója. Pécsen házkutatást tartottak a plakátokat átragasztó jogásznál, Szabolcsban formálódik a választási mezőny, Szolnokon Szijjártó a migrációról beszélt, Veszprémben pedig a lakók tépték le a gyűlöletkeltő plakátokat. Többek között ezek a témák érdekelték ezen a héten a vidéki független újságok szerkesztőségeit és olvasóit.

Folytatódik a Fidesz bekötött szemmel történő kampány-ámokfutása Egerben. Nem csoda, hogy ezzel az önmagukra mért nehezítéssel olyan dolgokba is beleütköznek, amelyeket nyitott szemmel talán el lehetett volna kerülni. A szórakoztató faktor persze így sokkal nagyobb. Most éppen egy békeimát (!) szerveztek Magyar Péter egri vizitjének idejére, ugyanarra a helyre, ahol a Tisza párt elnöke is beszélt volna. A Tiszások elbénázták a helyszín lefoglalását, így ők a Széchenyi utca egy kőhajítással arrébb levő végébe szorultak. A sétáló utca két végén álltak fel a csapatok, mint egy rendes kötélhúzó viadalon. Azaz csak álltak volna, mert a Fidesz néhány órával az esemény előtt megfutamodott, és SMS-ben kérte a híveit, hogy tartsák bent az imát még két napig, mert elhalasztják a fohászt.

Jó hírünk van: a választás után is lesz majd miről írni és heti lapszemlét készíteni a helyi sajtó aktuálisan legérdekesebb híreiből. Egy ideig persze még április 12-e után is tobzódni fog a politika a sajtó minden szegmensében, most pedig, érthető módon, a friss lapszemlénkben is többségben vannak a választással összefüggő és erős politikai hírek. Ezzel együtt is tudunk azonban ajánlani olyan írásokat a hétről, amelyek más, ám legalább ilyen komoly témákról szólnak, droghasználatról, környezetvédelemről vagy éppen nők zaklatásáról.

Felmelegítették és célegyenesbe fordították a hajdan egy milliárdba kerülő, mára már 5 milliárd körüli összegért megvalósuló egri biomasszaerőmű projektet. A hír érdekessége, hogy a „biomassza” valójában a Bükki Nemzeti Park kitermelt fáit takarja. Nem valami ipari biohulladék, vagy nyesedék, hanem kitermelt fák a nemzeti parkból. A bükk kivágása egy nagyon rossz hatásfokú, a környezetet intenzíven terhelő technológiát szolgál. Ugyanakkor függetlenedést jelent a gáztól, amely ugyan olcsóbb, de csak akkor, ha van. A korábbi biomasszaerőművek, amelyeknek a történetét az Átlátszó akkurátusan feldolgozta, a NER-közeli építőcégek lopásának melléktermékei voltak. Megépülésüktől nem lett olcsóbb a távhő és nem lett tisztább a levegő. Az egri polgármester közben kijelentette, hogy „Eger akkor halad előre, ha a város és a kormány egy irányba húz.” A környezetvédők és az ökológusok tiltakoznak, azonban az erdészetek teljesítményorientált működésük miatt támogatják a favágást.