Egriszin.hu

Dübörögve agonizál az egri turizmus. Persze nincs egyedül. A Balaton és az ország számtalan turisztikai régiója küzd problémákkal. Az okok összetettek. A korábbi évek szétlopott milliárdjai miatt elmaradt-félrement fejlesztések, az erős forint, a kifosztott és pénztelen hazai vendégek, a hőkupola, meg az önszabályozó minőségbiztosítás nélkül maradt turisztikai piacon garázdálkodó hiénák gátlástalansága is közrejátszik a problémában. Nem kizárt, hogy a gondok kezelésére a megoldás nem az eddig tartott irányba történő „gázadás”, hanem inkább az alkalmazkodás a valósághoz.

Bezárták a nemrég megnyitott bélapátfalvai ciszterci kolostort. A hosszú és csaknem 2,5 milliárd közpénzbe kerülő felújítás-újjáépítést követő rövid időszakban látogatható volt a templom, amit az egri érsek fel is szentelt. Aztán kiderült, hogy nincs használatbavételi engedély. Sem az örökségvédelmi, sem a vízügyi hatóság nem engedélyezte a használatot. Az Egri Szín korábban beszélgetett az akkori állami főépítésszel, aki elmondta, hogy egyszerűen átléptek rajta, amikor "akadékoskodott" amiatt, hogy oda nem illő, soha nem létezett épületekkel (fogadóépület, újabb templomszerű nagyterem...) nyomták el a kolostor impozáns romjait. Aztán végre megnyílt a templom, és egyik elsőként vettük meg a belépőt, amiért örök élményt kaptunk az eligazítótáblamentes, faluház-kategóriájú provinciális attrakció menedzsmentről. A végén még a templomba is bezártak minket egy csomó gyerekkel együtt, akikre azért reteszelték rá a kaput, nehogy kiszökjenek a miséről.

Mit mutattak a Sajóból vett vízminták? A Debrecen környéki akkucégek nyomultak a Campus Fesztiválon. Tizenévesek is tanyáznak a kecskeméti drogerdőben. Vendégmunkásokkal töltötték volna fel a BYD szegedi gyárát? Jászberényből indult, meghódította az országot az „ecetes srác”. Gigaépítkezés folyik Veszprémben jelentős káosszal. Többek között ezek a témák érdekelték 2026 harmincegyedik hetében a független helyi újságok szerkesztőségeit és olvasóit.

Július végi kánikula, uborkaszezon – mégis zsúfolásig megtelt az egri Korona Szálló konferenciaterme. A Dobó Kör baráti társaság meghívására Egerbe látogatott Dr. Laczó Adrien, a Budai Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék korábbi bírája, aki ma védőügyvédként az ország legforróbb jogi és politikai ügyeinek közepén áll. A kötetlen este folyamán terítékre került a bírói függetlenség eróziója, a Szabó Bence-féle "kémsztori", az ukrán készpénzszállító "Aranykonvoj" drámai lefoglalása, a legfőbb ügyész éppen az aznap délután bejelentett lemondása, valamint Laczó Adrien államfői jelölésének háttere is.

Az egri önkormányzat a lakosság véleményét kéri, hogy milyen legyen Eger jövője. Nagyszabású városfejlesztési stratégia kidolgozásába kezdtek. Ez persze dicséretes dolog, csak van vele egy kis probléma. Olyanok kérik az egriek véleményét, és akarnak majd dönteni erre hivatkozva évtizedes fejlesztésekről, akik mögött már gyakorlatilag semmilyen társadalmi támogatottság nem tapintható. A törmelék ellenzék két képviselője és a Fidesz hatalmas többsége sem rendelkezik megfelelő legitimációval egy ilyen stratégia kialakításához. Ezt még egy társadalmasítás elbábozása sem képes pótolni. Mindeközben a Tisza Párt, mint a legnagyobb politikai erő, mélyen hallgat. Nincs vélemény, nincs tagság, nincs koncepció. Az aktivista bázis "szigetei" nem politikai aktorok. Az Orbán-rendszer bornírtságait kiszolgáló fideszes "őrmester-képviselők" pedig aggódnak a demokráciáért, és egyengetik a város jövőjét. A helyzet jól példázza azt a "végeken" folyó utóvédharcot, amit a bukott rendszer figurái vívnak egy olyan pályán, amin egyedül ők vannak jelen.

Juhász Misi visszatért a tett helyszínére, és néhány képpel többet elmondott arról, hogy mára mivé lett a rendszerváltás fiatal generációjának ideája a szabadságról, az undergroundról. A MÁS-EGÁL klub nem elenyészett, hanem elenyésztették. A sors fintora, hogy részben azok dobták oda a neonáci követeléseknek, akik a létrejöttekor bábáskodtak. Egyszerűen politikai hasznot reméltek a „nem eléggé nemzeti” fiatalok találkahelyének kivégzéséből. Természetesen ebből a nagyívű nemzeti megváltásból is csupán gyomot és korhadást teremtettek, mint minden másból.

Váratlan mellékhatása lett az áprilisi választásoknak: felszínre tört a fociellenesség az egri belvárosban. A királyi sport nagyképernyős élvezete eddig a hatalom ajándéka volt a népnek, ám most fellázadtak a lakók, akiknek az ablaka alá a „szurkolói zóna” LED-paneljét telepítették. Eddig tűrtek, de most felismerték magukban az ellenállót. Mi más lenne az önkény végleges bukásának a jele, mint hogy lázad a köz a focivébé köztéri örömködése ellen? Pedig a Végvári vitézek tere egy abszolút színház. Úgy lett kialakítva, mint egy rendezvénytér. Merthogy az is. Ráadásul ebben az ügyben mindenkinek igaza van: az egy hónapig lényegében egy tévébe költöztetett lakástulajdonosoknak és a köztereken szurkolni vágyó sokaságnak is. Még az önkormányzat is jó fej a dologban.

Átsétált az országon a volt miskolci rendőrkapitány, betelt az akkupohár Debrecenben, megőrizték az eddigi hullámokat a felújított egri úton, patkányinvázió keseríti a lakók életét Kecskeméten, nagy gond van az ivóvízzel Tiszavasváriban is, az ételek egy része ehetetlenül csípős a szegedieknek, vészesen alacsony a Tisza vízállása Szolnoknál, nem lankadnak a NER-közeli ingatlanfejlesztők Veszprémben, Mellár Tamás pedig elbeszélgetett a Szabad Péccsel. Többek között ezek a témák érdekelték 2026 huszonhetedik hetében a független helyi újságok szerkesztőségeit és olvasóit.

Kiderült, hogy a hepe-hupa ára cirka 400 ezer forint. Ha ennyit kifizet egy több tízmilliót bezsebelő, Fidesz-közelinek tartott útépítő cég, akkor akár buckalakó-tanpályát is építhet a városban utak helyett, a városvezetés kifizetné azt. Most egy gyenge „nem”-et kapott az ötlet, de nincs kétség, hogy a végén átmegy. A közgyűlésen az egriek megtudhatták, hogy az utat nem elrontották, hanem csak „lekövették” annak korábbi hullámosságát. A tevepúp-szimulátor útpálya pedig igazából majdnem jó, mert a hepék és a hupák átlaga 100 méterenként nem is olyan rossz (de, az), igaz, a 20 méteres felbontásban már kiderül, hogy hatalmas mélyedések vannak a frissen átadott útszakaszban. De ez természetes, hiszen az 5 centis kopóréteg naná, hogy nem tudja elfedni a 8 centis huplikat. Tovább is van.

Debrecenben átszabják a városképet, Borsodban a NER elit kitúrja a vadászokat, Szolnok Hajdúszoboszló nyomába lépne, míg Kecskeméten a fejek felett dőlhet el a világhírű képzőművészeti értékek sorsa. Többek között ezekről az érdekességekről számol be a független helyi lapok heti médiaajánlója.

Vágner Ákos polgármester úr egy Facebook posztban jelentette be, hogy lezárja a társasház azt a kis közt, ami a postai buszmegállót összeköti a piaccal. A poszt arról elmélkedik, hogy az a kapualj magántulajdon, így ez egy teljesen rendben levő döntés a ház lakóitól, akiket nagyon zavartak azok az állapotok, amelyek ott uralkodtak. A hozzászólásokból az derül ki, hogy már a hatvanas években is ott jártak át az egriek, ahol egyébként egy kis aszfaltozott járda is készült, egyértelműsítve, hogy ez egy köz. Az is igaz, hogy a belváros áldatlan állapotai (bódult alakok, szenny, graffiti…) érthetően sarkalták a lakóközösséget erre a döntésre. A polgármesternek azonban egy egész város érdekét kell képviselnie, ami jelen esetben nem a kényelmesebb út, főleg úgy, hogy a gazda nélkül maradt főállású hőzöngők, a feketeöves digitális harcosok most ilyen témákon élik ki magukat. Pedig ez az ügy szép példája annak, hogy az önzéssel szemben a meghunyászkodáson kívül létezik jó megoldás is.

Elment az egri kulturális élet egyik meghatározó alakja. Jónás Zoltán, Zoli, maga volt a vers. Nem a költő, hanem a költészet. Nem a rímeket, a formát, hanem a harmóniát képviselte. Amikor a kakofónia kicsit hangosabb volt, akkor hátrébb húzódott, amikor a hangzavar alábbhagyott, akkor sem jött előre, de mégis kitűnt. Halálával a város egy olyan építőkövét vesztette el, amelyik arra emlékeztetett minden polgárt, hogy mennyire megfér egymással az örök és a múlandó. Jónás Zoltánra fia, Jónás Péter költő, dramaturg emlékezik.

Nagy vihart kavart Egerben, hogy a Bródy Sándor könyvtár igazgatói pályázata során a polgármester a saját előterjesztését sem szavazta meg. Hrabóczky Zsolt fideszes képviselő pedig egyenesen nemmel szavazott, míg másik öt fideszes tartózkodott. Tőzsér Istvánné Géczi Andrea úgy lett a könyvtár igazgatója, hogy az ellenzéki Domán Dániel, Pál György és Huszti Péter mellett egy független és mindössze négy fideszes képviselő nyomott “igen” gombot. Köztük két fideszes alpolgármester. Azaz világosan látszik, hogy a Fidesz frakció is kettészakadt a kérdésben.

Debrecenben nem sikerül Tiborcz ügyben titkolózni, Veszprémben nem szabnak “korlátokat” a szuicid hajlamoknak, míg Egerben a kultúra szó szerint kiveri a biztosítékot. Többek között ezekről az érdekességekről számol be a független helyi lapok heti médiaajánlója.

Élettel telik meg a Művészeti Kar új épülete, a kurtán-furcsán egyházi kézre került hajdani városi ingatlan, a volt Ifiház, későbbi Kepes Központ. A ház évtizedes agóniáját követően – miután sikerült elkerülni, hogy az MCC, a Fidesz janicsárképzője megkaparintsa – a katolikus egyház úgy döntött, hogy az EKKE Művészeti Karának otthona legyen a „Végzet Háza” feliratot viselő épület. És a kar minden jel szerint meghálálja, hogy új otthonra lelt, mert azóta az „M” épület tele van élettel, programmal, kiállításokkal. Ezek jó része nyitott, azaz a városlakók is élvezhetik őket.

Elképesztő előadást láthatott a publikum Vágner Ákos rendezésében a minap. A Városháza színpadán a közgyűlés tánckarával előadott produkció olyan erősre sikeredett, hogy Molière úr sírva könyörögne a receptért, Spiró György minden bizonnyal az összes drámáját odaadná ezért a szüzséért, Shakespeare mester pedig csüggedten hagyta volna abba az írást, ha látja, hogy művei miként foszlanak ócska kis szappanoperákká az egri PANASZDÉLUTÁN bemutatója után. Pedig a főszereplő, Blaskó direktor úr még csak meg sem jelent testi valójában, ám szellemi jelenléte így is akkora űrt volt képes teremteni, hogy annak betöltését hiánya sem tudta pótolni.

Hajdú-Biharban nem kérnek az önkéntesekből, Miskolcon rabosítják a Fidesz ellenlábasait, Veszprémben pedig nem aggódnak a Balaton miatt. Többek között ezekről az érdekességekről számol be a független helyi lapok heti médiaajánlója.

Amerikai ügyvédsorozatok szilveszteri kiadására emlékeztetett az egri közgyűlés rendkívüli összejövetele, amelyben 13 városanya és -atya, mindenféle hátterekkel (pedagógus, agráros, zenész, vágó stb…) alkudozott egy kőművessel, jogászkodott, szerződést értelmezett, vádaskodott, kompromisszumot keresett és a végén lényegében semmiről sem döntött. Az egriek pénzét a bíróság ítéletére bízta.